Terasz

Föl sem emeltem a fejem, csak olvastam. Igyekeztem nem odafigyelni a televízióból érkező hangokra, igyekeztem, hogy ne álljanak össze szavakká, mondatokká a hangok, mert akkor zavarni fognak az olv...

Sokan vagyunk – legalábbis remélem, hogy nem csak én egyedül –, akik nehezen válunk meg a dolgainktól, köztük azoktól is, amelyekre már semmi szükségünk, miközben már-már irigyeljük azokat, akik bá...

Vajon mikor láthattam legutóbb egy igazi klasszikus, mondhatni, népi madárijesztőt? – merül fel bennem a kérdés egy bácskai falu mellett elhaladva, ahol egy idős nő éppen egy kitömött, emberformájú...

Amikor ezeket a sorokat írom, Párizs már több mint egy hete lángokban áll, meg néhány másik város. No, nem folyamatosan, rendszerint csak esténként és éjjelente.

„Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek, vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” – a Batsányi Jánostól, a magyar felvilágosodás korának költőjétől származó idézet nagyon sokszor eszembe jut, amikor az...

A törökkanizsai méretes konyhában ültük körül az asztalt, az aranyszívű szakácsnő és mindenes asszony, akár egy angyal, úgy röpködött köröttünk, de leginkább körötte, aki talán a főnöke volt.