Március 24-e. Rövidített munkaidőnk van.
2024. szeptember 7., szombat
Vélemény
A 21. század egyik legnagyobb vívmánya és egyben rákfenéje is a kommunikáció és azon belül a közösségi média.
Ez nem kataklizma-szerű hozzáállás és dráma, hanem a valóság, válaszolta a szerb államfő egyik sajtótájékoztatóján egy olyan felvetésre, hogy a koronavírussal kapcsolatos sajtótájékoztatói során „túlzásba viszi a szereplést”. A közösségi hálózatokon valóban megjelentek olyan kritikák a mögöttünk álló napokban, hogy a köztársasági elnök, élve a nehéz helyzet adta lehetőségekkel, tényleg túlságosan alkalmazza a drámai pillanatokat, hatásszüneteket a járvánnyal kapcsolatos beszámolóiban.
Ahhoz, hogy egy cég tulajdonosa hosszú időn át, akár sok évtizeden keresztül jól gazdálkodjon, nemcsak képzett munkásokra, kiváló gépekre, jó termékre, megfelelő piacra van szüksége, hanem arra is, hogy a dolgozóknak olyan élet- és munkakörülményeket biztosítson, amelyben elégedettnek érzik magukat. Manapság ezt már sokan felfogták, de még többen nem.
Jelen korunk még nem találkozott olyan járványügyi kihívással, mint amilyent a most tomboló koronavírus-járvány jelent. Ha a múltba tekintünk, akkor már más a helyzet.
Heinrich von Kleist Vízilények, szirének című művében hivatkozik a Bécsi Újság 1803. július 30-i számára, amelyben az áll, hogy a magyarországi királyi tó halászati munkálatai közben már többször is észrevettek az emberek valamiféle meztelen, négylábú élőlényt, melyről nem lehetett megállapítani, milyen fajba tartozhat, ugyanis amint megpillantott valakit, gyorsan beszaladt a partról a vízbe, és eltűnt.