Jó reggelt

Tavasz a vásárok ideje, mindenki nagyon várja már, hogy egy év kihagyás után újra vásárba mehessünk, a bámészkodás és a vásárfia után pedig be lehet ülni valamelyik sátorba egy jó lacipecsenyére, amire a sör is jól csúszik. Nem volt ez másként ötven vagy akár száz évvel ezelőtt sem.

Vannak olyan dolgok, amelyeket az ember egyszerűen soha sem lesz képes teljes mértékben elfogadni. Én így vagyok a panelben a szomszédokkal.

Nemcsak a gondozott kiskertek díszei, a tulipán, a nárcisz, a nefelejcs, a gyöngyvirág, a szegfű, a nőszirom, de az utcákat, tereket, utakat szegélyező bokrok, fák – az orgona, a jázmin, az akác, a bodza, a vadrózsa – májusi, évenkénti virágba borulása rendszerint megajándékoz bennünket különleges illatokkal, színekkel, szépséggel, vidámsággal. Pünkösdre teljes pompájában áll ellőttünk a természet.

A topolyai népi magyarázat szerint „Pongrác kánikulában, subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok, ezért mérgesek ránk és évről évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket.” A mindszentiek viszont úgy tudják, hogy a szentek halálra fagytak a névnapjukon bekövetkezett fagyban, mert ruháikat a betegeknek adták.

Csalódottan (és egy kicsit örömmel) vettem tudomásul, hogy sikerült leszoknom a közösségi oldalakról. Pontosabban, a Facebookot látogatom ritkábban.

Lenyűgözőnek tartom annak tényét, hogy ma is küld a Földre jeleket az az 1977-ben felröpített űrszonda, melyet Voyager–1 névre kereszteltek, s melynek köszönhetően közeli képeket kapott az emberiség a Jupiterről, a Szaturnuszról és ezek holdjairól. A kísérlet azonban nem ért véget ezeknek a „teendőknek” az elvégzésével, a mai napig utazik a szonda, és bizonyos információkkal szolgál a tudósoknak.