Vélemény

A topolyai születésű, jelenleg többnyire Szegeden élő és alkotó Bencsik Orsolya Akció van! című, második kötete három kiadó, a Forum Könyvkiadó, a József Attila Irodalmi Egyesület és a PRAE.

Az utóbbi hónapokban rovatunk is több esetben foglalkozott a lakosság és a vállalatok túlzott eladósodásának okaival, körülményeivel és az esetleges következményekkel. Egyre bizonyosabb, hogy nem csak az ex-Vajdasági Fejlesztési Bankban ítéltek oda hatalmas összegű kölcsönöket olyan személyeknek, akikről eleve tudták, hogy képtelenek lesznek azokat törleszteni, hanem más pénzintézmények is hasonló gondokkal küzdenek.

A minap egy bevásárlóközpontban érdekes beszélgetés tanúja voltam. Egy fiatalember tétován ácsorgott a tartóstej-polcok előtt, majd előkapta telefonját, felhívta kedvesét és megkérte, hogy járjon utána az interneten, melyik tej a legkevésbé fertőzött aflatoxinnal.

Nem tudom, hogy a felsőoktatási intézményt választó fiatalok, illetve szüleik közül hányan néznek utána, hogy akkreditálva van-e az egyetemi kar, amelyre be szeretnének iratkozni, esetleg rendelkezik-e munkaengedéllyel a kihelyezett tagozat. Tulajdonképpen normális esetben nem is kellene, hogy bárkit is érdekeljen ez, mert ha egy intézmény nem rendelkezik munkaengedéllyel, ha nincs akkreditálva, akkor jókora lakat kell, hogy fityegjen az ajtaján.

Egy brazil kisvárosban, a mintegy 65 000 lakosú Januáriában egy oknyomozó újságíró megalapította a Barátok Társasága nevű szervezetet, amelyeknek mintájára ma már országszerte közel kétszáz olyan társaság működik, amelyek helyi szinten küzdenek a korrupció ellen. Fábio Olivia nem bírta tovább nézni, ahogy a korrupció tönkreteszi szülővárosát, úgy érezte, a visszamaradottság egyedüli oka a megvesztegetés.

Ez a mondat esetleg egy fejfájás-csillapítónál igaz, de ha komolyabb  betegségben szenvedünk, ennél bizony jóval többet kell tennünk a gyógyulásunkért. Ahhoz, hogy egy gyógyszer megfelelően hasson, kellő időben, kellő mennyiségben, kellő hatáserősségben, kellő időtartamig kell szedni.