Olvasólámpa

Hála a budapesti Mersz Klub vezetői figyelmességének, immár rendszeresen kézhez kapom az általuk kiadott Mersz Könyvek friss köteteit. Így sikerült hozzájutnom a sorrendben tizedik darab kilencvenkilencedik példányához is – mindegyik könyv száz, kézzel számozott példányban jelenik meg a szerző aláírásával –; ami nem más, mint Bartha György Szemek című verseskötete.

Szvoren Edina a 2010-ben megjelent Pertu című novelláskötetével került be az irodalmi köztudatba, és azóta rendszeresen jelennek meg kötetei az olvasók, és nem mellesleg a kritikusok nagy örömére. A 2012-ben megjelent Nincs, és ne is legyen című kötete elnyerte az Európai Irodalmi Díjat, valamint bekerült az Aegon Művészeti Díj döntősei közé is.

A tragikus sorsú Csáth Géza a magyar prózairodalom nagy ígéreteként kezdte pályafutását, ám ez a karrier rövid időn belül derékba tört, olyannyira, hogy azután a huszadik század második felében a feledés porrétege alól aprólékos munkával kellett kikutatni opusát. Csáth Géza, aki Brenner Józsefként Szabadkán látta meg a napvilágot, gyerekkorától kezdve nagyfokú szenzibilitással rendelkezett.

Heinrich von Kleist Vízilények, szirének című művében hivatkozik a Bécsi Újság 1803. július 30-i számára, amelyben az áll, hogy a magyarországi királyi tó halászati munkálatai közben már többször is észrevettek az emberek valamiféle meztelen, négylábú élőlényt, melyről nem lehetett megállapítani, milyen fajba tartozhat, ugyanis amint megpillantott valakit, gyorsan beszaladt a partról a vízbe, és eltűnt.

Könyvet írni a szerelemről a XXI. század elején embert próbáló feladat, hiszen olyan elvárásokat támaszt a kor és a társadalom, amelyek az aberráltak világát népszerűsítik, ahol a szokásjogot előnyben részesítő társadalmi nem(i szerep) – önellentmondásos módon – fölülírja a biológiai nemet.

Bartis Attilának 2010-ben jelent meg A csöndet úgy című kötete, amely különös fotónapló, hiszen a benne látható, mobiltelefonnal fényképezett, homályos, olykor elnagyolt fotográfiák zöme magánjellegű, s a feltüntetett fényképcímeknek köszönhetően a gyűjtemény úgy „olvasható”, akár egy szűkszavú napló, telve gazdag jelentés- és utalásrendszerrel.