Irodalom

A Csíki Játékszín nem régi, történelmi színház, hiszen a kilencvenes években hozták létre. Egyik alapító tagja Parászka Miklós színművész volt.

Ez alkalommal két olyan hírrel foglalkozunk, amelyek az utóbbi időben nagyobb teret kaptak a sajtóban – az egyik sporthír, a másik politikai, a mi szempontunk természetesen nyelvi, rovatunknak megfelelően.

A gyerekszoba ormótlan, régi ruhásszekrényébe új jövevény kerül, felforgatva az ott lakó, elfelejtett kacatok nyugalmát. Dugófej, a világ legokosabb parafa dugója, Kajlagomb, a csorba kabátgomb, Sipirc, a kisegér, Büdi, az elkallódott zokni, Rágcsa, a falánk ruhamoly, valamint Kis-, Al- és Főcsutka, a három aszalódott almacsutka összefognak, és kiderítik, hogy az új jövevény nem más, mint a Hihetetlen Mesék Könyve.

Azt hiszem, amikor megszületik egy gyermek, minden szülő azt szeretné, hogy sikeres legyen. Hogy miben és hogyan, azt az illető szülő hovatartozása – kultúrája, adott társadalmi helyzete – határozza meg.

Ahogy az egyik évszak a másikon áttűnik, úgy látta meg a ravatalnál az élők arca elé tolakodó álarcost: nem ismerte föl a pillanatot, amikor az ember szemei helyett már a maszk szemei sírtak. Az átmenet megfoghatatlansága a koporsó mellett is foglalkoztatta.

Reggelenként, ahogy évtizedek óta mindig, szelíden és megelégedetten kávézgatunk a feleségemmel. Ám ilyentájt ez a szürcsölgetés, a kinti megvilágosodás tekintetében, inkább hajnali időtöltésnek számít, hiszen kidob magából a fekhelyem, nem heverészhetek sokáig, mert megfájdul bele a derekam.