Nagy gondban van a mindenkori botcsinálta kritikus, amennyiben egy összegyűjtött műveket tartalmazó kötetet kell értékelnie, bemutatnia, hisz titokban az egész opusszal kell foglalkoznia. Ilyen Domonkos István Allegro bajbajó című kötete is, amely ugyan nem a teljes életművet tartalmazza, „csupán” a szerző kötetekben napvilágot látott verseit vonultatja fel.
2024. szeptember 1., vasárnap
Olvasólámpa
A legizgalmasabb kérdés: hogyan éltek egy-egy korban a kisemberek, hogyan gondolkodtak a világról? Egy-egy politikai lépés, gazdasági intézkedés hogyan hatott ki sorsuk alakulására?
Káprázatos, ahogy Szvoren Edina felismeri környezetében a családok normális életvitelét (ha van ilyen) bomlasztó jelenségeket, ahogy rövid szövegeiben föltárja az emberi kapcsolatokat romboló gesztusokat, magatartást, késztetéseket, viszont az is, hogy a részben bizonyára teljesen kitalált történeteket, a minimálisra fogott, a kezdetet és a befejezést/kifejtést gyakran elhallgató narrációjában részletes tárgyismerettel támasztja alá, lett légyen szó szabóműhelyről, gyümölcsfeldolgozóról, bányáról, cselgáncsiskoláról, méhészkedésről, alkalmi...
Az európai kultúra kapcsán mindig szívesen hivatkozunk antik és zsidó-keresztény gyökereinkre. De mintha a középkorra, a kelta-germán örökségünkre már kevésbé lennénk büszkék, noha ez a hagyomány a mai napig mit sem vesztett népszerűségéből.
Furcsa dolog az emlékezet. Negyed évszázados távlatból figyelve a volt Jugoszlávia utódállamaiban ma a legtöbben a boldog békeidőkként tekintenek a nyolcvanas évekre.
Az év novellái 2015-ös kiadásának szövegei a hagyománynak megfelelően a szerzők születési éveinek sorrendjében következnek. Az első novellának, Tóth Mária Szenvedéstörténetének a narrátora egy szándékoltan rontott, a szépirodalmi stílust erőltetetten imitáló nyelven beszélő egykori zárdanövendék, akinek az esetében nehéz eldönteni, vajon az irónia regiszterén szólal-e meg: „A Petőfi-szövegeket élteti a megragadott jelenség, a mindent lebíró őszinteség, ezek nélkül az apróságok nélkül nincs irodalom, nincs jó vers, hogy ne említsem a szonette...