A világ keletkezésének ősi, mitikus jelentései és a modern színházművészet összművészeti „univerzuma” is ott van abban a „bábos világmindenség”-ben, amelynek szövegkönyvét, Szálinger Balázs alkotását, az Orpheusz Könyvkiadó jelentette meg. A Fehérlófia-átirat a Budapest Bábszínház felkérésére készült 2012-ben, 2013 márciusában mutatták be.
Olvasólámpa
A kárpátaljai magyar falvakban az elmúlt évtizedekben a kisemberek élete szüntelen küzdelem volt: gyakran elveszítettek csatát mind a nincstelenséggel, mind a basáskodó új kiskirályokkal szemben. A pénztelenség és a feleség betegsége még arra is rábírta az első novellában szereplő juhászt, hogy egyetlen értékét, a juhokat ügyesen terelő puliját – kenyérkereső társát – eladja, hogy orvosságot tudjon venni az asszonynak és kenyeret a gyerekeinek.
Amikor értesültem Danyi Zoltán regényének címéről, több ifjúkori olvasmányélményem is eszembe jutott. Például Ladislav Fuks A hullaégető, Norman Mailer Meztelenek és holtak, Hans Hellmut Kirst Farkasok című regényei, meg Nemes Jeles László Saul fia című friss filmje.
Mi lett volna, ha az 1956-os események nem szakítottak volna minket szét? Mi lett volna, ha ’56 decemberében ketten, kéz a kézben indultunk volna neki a nagyvilágnak?
Mesemeditáció. Talán ez a műfajmegjelölés jellemzi leginkább Szabó T.
„Sem olvasója, sem írója nem vagyok a tanító célzatú prózának, és John Ray bizonykodása ellenére a Lolitából nem következik tanulság. Számomra egy regény csak annyiban létezik, amennyiben – hogy nevén nevezzem – esztétikai gyönyörűséget nyújt számomra, vagyis olyan létérzetet, mely valahogy, valahol kapcsolatban áll más létállapotokkal, melyekben a művészet (kíváncsiság, gyöngédség, kedvesség, mámor) a norma.