Olvasólámpa

Egy kopasz fej, hátulnézetben, azaz a tarkó felől; a búbja körül szaggatott vonallal rajzolt glória lebeg. − Sándor Zoltán új kötete ezzel a képpel (Blaskó Árpád alkotásával) köszönti az olvasót.

Parasztok, cigányok, kocsma, pártház (tanács) és templom, hitesek és szentesek, pletyka. Ezekre a pillérekre alapoz Milbacher Róbert Szűz Mária jegyese című kötete.

Grecsó Krisztián Jelmezbál című kötetének ajánlója szerint egy talányos bűnügyi regényt tart kezében az olvasó. A történet az 1960-as évek Magyarországára, egy kis faluba kalauzol, ahol sorozatgyilkos szedi áldozatait.

Ferdinandy Györgynek, amikor férfi és nő kapcsolatáról – erről a kimeríthetetlen, de cseppet sem egyszerű témáról – ír, van egy előnye a legtöbb embertársával szemben: tudja finom humorral, kellő iróniával szemlélni az együttéléssel járó különböző élethelyzeteket. A közös élet akkor sem egyszerű, ha a férfi és a nő egyazon városban, egyazon generáció tagjaként nevelkedett fel, hát még ha egyikük Kelet-Közép-Európában töltötte gyermek- és ifjú éveit, másikuk pedig a trópusokon cseperedett fel, vált érett ifjú hölggyé, és lánya lehetne a férfi...

Fehér Miklós Fekete normalitás című alkotása a 2015-ös Gion Nándor Ifjúsági Regénypályázat díjnyertes alkotása. Az ifjúsági irodalom iránti érdeklődésem lecsengett, ebből eredően nem olvastam volna el, ha korábban nem találkozom a szerző prózai munkáival, amelyek kíváncsivá tettek, és érdekelt, hogyan ír egy fiatal alkotó ifjúsági regényt.

Terék Anna drámaírói vénáját nem ismertem, mielőtt a nyáron meg nem néztem a Hangos disznók harapnak című Tanyaszínház-előadást Puskás Zoltán pazar rendezésében. Kellemes csalódás volt ez abból a szempontból, hogy a tanyások számomra sokszor túl harsány, túlgesztikulált darabjai legtöbbször túl messze esnek az ízlésemtől.