Olvasólámpa

A délvidéki magyarság lelkét hosszú évtizedeken át mérgezte a szocialista Jugoszlávia megszületésének véres története, mint ahogyan még sokáig fogja kísérteni a titói állam népeinek emlékezetét annak nem kevésbé véres összeomlása is. Volt egy ország, amely vérben született, és vérben halt meg, miközben jólétet és boldogulást csak a kiválasztottaknak, a kegyetlenségükről elhíresült partizánokból lett Ugrinov és Dimić elvtársaknak hozott.

„– Úgy hűlt ki a szerelmünk lépésről lépésre, mint napfogyatkozáskor a föld és a levegő” – olvashatjuk a Nő naplójegyzetszerű vallomásában.

Van egy kicsi régió a Vajdaságban, melynek különösen izgalmas az irodalmi mikroklímája. Nyugodtan nevezhetjük Dombosnak, hiszen valódi kis Macondóvá nőtte ki magát az évek során, bár ha a térképen keresnénk, Kishegyest – és Topolyát – találnánk a helyén.

Szaniszló Judit Beenged című első prózakötetét erősen meghatározza, hogy a szerző 2002 óta blogot vezet Zetor Leila néven. A kötetbe gyűjtött történetek – elsősorban prózák, amelyek közé időnként egy-egy vers vagy aforisztikus gondolat vegyül – a prózaíró (nyelvi) igényességével és a blogíró közvetlenségével reagálnak az olvasó számára is ismerős hétköznapi élethelyzetekre.

A Hrabal könyve volt az első, húszéves korom körül – valahogy végigszenvedtem (imádom Bohumilt). Rubens és a nemeuklideszi asszonyok: körülbelül 60 oldal után letettem; rendkívül ritkán művelek ilyesmit egy elkezdett olvasmánnyal.

Különös tanfolyamra invitálja első kötetének olvasóját Ephemeria Silver: Haláltanfolyamra. A mű alcíme – műfaji meghatározása?