Olvasólámpa

A címbe emelt, kritikusok által többször használt Tarantino-párhuzam miatt háromszor köptem szembe a képernyőt, de hiába, jobb nem jutott eszembe. Talán nekem is órákra be kellett volna ülnöm a színültig töltött fürdőkádba, mint Cserna-Szabó András Szíved helyén épül már a Halálcsillag című regényének elbeszélője Kázmér nevű gumikacsájával, és egy remek skandináv krimivel, de bizonyára akkor se ötlöttem volna ki találóbb szókapcsolat, ami a nevezett rendező és a nevezett író közti párhuzamot az olvasó elé idézné: vér, mocsok, szerelem, hiper...

„Az elmeszociális otthonok lakóinak sorsáról és életéről van szó, akiket a (pl. Szentgotthárdon) terápiás munka címén 12-16 órát dolgoztatnak, orvos és szakorvos nincs, s ha volt vagy van ilyen státust betöltő alkalmazott, az intézetvezető gondnok alárendelt beosztottja, bírói szemle nincs, az orvos a gondnok engedélye nélkül nem bocsáthatja el a gyógyult beteget az intézetből stb.

Hász Róbert legújabb regénye, A Vénusz vonulása egy történelmi háttérbe ágyazott sci-fi, ami egyúttal fejlődésregény, de a mai polgári társadalom kialakulásának korába, a tőkés viszonyok meggyökeresedésének idejébe visszavezető múlt-bedekker is egyben. Egy sokat markoló, s eme sokat ügyesen egybeolvasztó regény, amelynek főhőse valós történelmi alak: a nyelvművelő jezsuita Sajnovics János, aki a szintén valóban élt és ugyancsak jezsuita Hell Miksa bécsi udvari csillagásszal együtt indul útnak a jeges-tengeri Vardő szigetére, hogy megfigyelhe...

Amikor néhány éve egyik írónk rangos anyaországi díjat vett át, méltatója, az irodalomtörténész azzal kezdte laudációját, mennyire irigyelték a hetvenes, nyolcvanas években a vajdasági írótársakat, értelmiségieket, mert a szomszédos országokhoz képest ez maga volt a szabadság földje. Szabó Palócz Attila A legvidámabb tárhely című könyve azt is megmutatja, mi volt a felszín alatt, itt is könnyen boszorkányper áldozatává válhatott az, aki a skatulyából ki merte dugni a fejét, hogy az áporodott levegő helyett frisset szívjon.

Az irodalomtörténet időszakonként fölülírja önmagát, áthelyezi a korábban kijelölt hangsúlyokat, körvonalazza a kánonokat, amelyek mellett történik az irodalomtörténet tanítása. Hogy az irodalomra nevelésnek az irodalomtörténet módszertana mennyire felel meg, számomra is dilemma, viszont kétségtelen, hogy a történelmi kor, a szociális környezet, az uralkodó művészeti ágazatok, divatok, társadalomszociológiai elemek, korabeli nyelvi és esztétikai standardok ismerete hiányában nehéz mérvadó véleményt alkotni adott művekről.

’Now the drugs don’t work / they just make you worse...’ (The Verve) Úgy érzem, megismertelek, úgy érzem, a bizalmadba fogadtál.