Olvasólámpa

„– Te nem hiszel annak a kilenc fogorvosnak, anyu? – kérdeztem, kezemben a reklámokból ismert, csillogó dobozú, kilenc különböző hatással rendelkező fogkrémmel.

Terék Anna legutóbbi verseskötete, a Halott nők című, külsejét tekintve gyönyörű, tartamát tekintve felkavaró kiadvány. Az Antal László illusztrációival készült könyv stílusában illeszkedik e szerzőpáros korábbi közös munkáihoz, a Mosolyszakadás és a Duna utca című kötetekhez, ugyanis Antal ismételten rendkívül markáns és sajátos univerzumot teremtett a versek köré.

„Most pedig itt látom magam előtt nyomtatásban: A mi hazánk a Magyar Népköztársaság. Az eszembe tetováltan ott a kemény axióma, mely a harmadikos könyvünkben állt: a mi hazánk a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Böndör Pál a huszadik század második fele magyar költészetének egyik legjelentősebb képviselője (adja magát a kérdés, hogy irodalmunkban valójában mikor is kezdődött a huszonegyedik század, de ebbe most ne mélyedjünk bele), ennek ellenére munkássága Magyarországon viszonylag ismeretlen. Az Új Symposion tagjaként, annak legismertebb alkotói (Tolnai Ottó, Domonkos István, Fenyvesi Ottó, Sziveri János, hogy csak a legnagyobbakat említsük) mellett, minden bizonnyal nagy kihívást jelentett a költőként való talpon ma...

Isten hat nap alatt teremtette meg a Világot, a hetedik nap megpihent. Az ige volt mindebben segítségére, mely képes a „nincs”-ből „van”-t létrehozni, az ürességet kitölteni tartalommal.

„Zaklatott álmából ébredve egy áprilisi hajnalon Z. rettenetes felfedezést tett.