2024. december 23., hétfő

Olvasólámpa

Most látom, honnét indult

Amilyen szorgosan írja regényeit Szávai Géza, én olyan szorgalommal olvasom azokat. Minden egyes kötete esetében újból és újból elcsodálkozom, honnét a rengeteg megírt történet, és a stílust folyamatosan magas szinten tartó energia, és mitől olyan jók a mondatai.

A boldogság rabjai

Határok fémjelezte időkben élünk. Éles határvonalak választanak el egymástól országokat, kultúrákat, embereket, generációkat és családtagokat nemkülönben, a szigorúan őrzött területi határvonalak mellett tőlünk és szándékunktól függetlenül meghúzott választóvonalak feszülnek a társadalmi rétegek között, ellehetetlenítve az átjárást egyikből a másikba, és a biológiai létünk szabta határról sem szabad megfeledkezni, hiszen bármit is kezdünk az életünkkel, mindvégig tisztában vagyunk azzal, hogy időnk korlátozott.

Cipősdobozba zárt világ

Az élet és halál, a természet körforgása, az elmúlás, az idő, a változás – mind olyan kérdések, amelyek az emberiséget ősidők óta foglalkoztatják, de elvontságuk okán nem könnyű megfogalmazni a véleményünket, gondolatainkat velük kapcsolatban. Ha pedig egy gyerek kérdez rá, nehéz eldönteni, hogyan is ragadjuk meg e témákat, s beszéljünk róluk úgy, hogy őszinte, és a kicsi számára is elfogadható, érthető legyen a válasz.

Kis jogi harcaink breviáriuma

2014-ben jelent meg Várady Tibor Zoknik a csilláron, életek hajszálon című dokumentumpróza-kötete. A Történetek az irattárból alcímet viselő kötet a szerző nagyapja, Várady Imre és apja, Várady József hagyatékának egy részletét dolgozza fel.