Olvasólámpa

A magyar irodalomban az elmúlt század utolsó harmadában – nem külföldi előképek nélkül – elharapódzott az epikai nagyműfaj fragmentálása iránti törekvés: álljon a teljes helyett a rész, a folyamatosság váljék töredékek sorozatává, az elmondandó ne hasson direkt, hanem támasszon kihívást az olvasó elé. Aztán begyűrűzött a posztmodern, sok egyéb sallangja mellett visszakövetelte a történetet a narrációba, és a történetmondás visszanyerte, legalábbis úgy tűnik, hegemóniáját a prózában.

„Ezért aztán feltétlenül szükség van a vesztesekre. A magunkfajtákra.

A fülszöveg tanúsága szerint Farkas Péter Nehéz esők című kötete prózaszimfónia – hat variáció egy örökzöld Bob Dylan-témára, a Hard Rains’s A Gonna Fall című dalra, amelynek irodalmi előzménye pedig egy 18. századi skót ballada, a Lord Randal.

Ez a címe Balázs Attila legújabb, a zentai zEtna kiadónál megjelent könyvének: Szép kis történetek. Nagyon kézenfekvő a címadás, csak éppen ki kellett találni.

Bereményi Géza Vadnai Bébi című regényében kalandos utazásra invitál. Visszakalauzolja olvasóit a negyvenes és a hetvenes évek Budapestjére.

Valamikor nem sokkal a földosztások után az egyik megzavarodott, az új helyzetbe beleőrült gazda leszúrja a községháza előtt Józsit, a szövetkezeti elnököt. Innen indít az – inkább hosszabb elbeszélésnyi terjedelmű – kisregény, hogy aztán a történetben „visszalapozva” végigkövessük, hogyan jutottak az események idáig.