Olvasólámpa

Iancu Laura író, költő, néprajzkutató a moldvai Magyarfaluban született, s még szinte gyermek volt, amikor szülőföldjét hátrahagyva Magyarországra települt át. Szándékosan kerültem a „költözött” kifejezést, ugyanis Laura szerint minden ember életében csak egy „valódi költözés” van, és arra az egyszeri eseményre való a „költözés” szó, addig pedig csak a tárgyainkat kísérgetjük-cserélgetjük, és mindössze a körülményeink területén történik mozgás, az ember a régi marad.

Coitusszal kezdődik a regény, az aktus érzékletes megjelenítését viszont nyomban lírai futam követi: „ez a lány… maga a szűztiszta Fény, és még csak nem is tudja, ahogy ott a kandallónál melegíti messze északon megdermedt tagjait, megemelkedik az univerzum rezgésfoka, mikor rám veti gyöngyfekete tekintetét, két milliméterre a szerelemtől, két apró milliméternyire tőled, Izisz, itt ütök tanyát, itt rakok fészket, fénytollad melegít, eláradsz az ereimben, mint az erős bor, fényedből nyerem véremet, a fényednél látom az Utamat, derűs Ég hajnall...

A magamfajta tollforgatónak, aki a szépirodalmat a maga kedvéért műveli, kenyérkereset gyanánt pedig, amolyan kompromisszumos megoldásként, az újságírói hivatást választotta, a publicisztikai műfajok jelentik a legnagyobb élvezetet és felüdülést a munkás hétköznapok közepette. Egy-egy esszé, tárca, jegyzet megírása éppen akkora kreativitást igényel, és olyan szabadságot is nyújt, mint, teszem azt, egy versé vagy novelláé.

A romániai forradalom külön fejezetet foglal el a keleti blokk hanyatlásának történetében. Ebből eredően az elmúlt közel három évtized alatt számos irodalmi alkotás született róla, akárcsak a véres összetűzésekhez vezető társadalmi állapotokról.

Szűgyi Zoltán „új és régebbi versek” válogatásából mesterien felépített kötetének nyitó költeményében máris megfogalmazódik a ki vagyok?, honnan jöttem?

Kislányként találkoztam először Németh Istvánnal, pontosabban nem személyesen vele, hanem Mogyorófavirág című novelláskötetével, amiről olvasás közben úgy éreztem, hogy a mi utcánkról, környékünkről, falunkról szólnak a benne található történetek, és a szereplők alakja is furcsán ismerős volt, akár ha környezetem jellegzetes figuráit írta volna meg a szerző. Innentől kezdve tudatosan kerestem a könyvtárban Németh István könyveit, és bár a zömében borongós hangulatú írások elütöttek a gyerekkönyvek világától, szívesen olvastam őket, annak ell...