Az ember időnként összegez. Számot vet azzal, hogy honnan indult és hol tart éppen.
2024. szeptember 1., vasárnap
Olvasólámpa
Harminchárom vajdasági alkotó sorsának versbe foglalásával és azonos síkba helyezésével Fenyvesi Ottó Halott vajdaságiakat olvasva című kötetének Második könyvében is mindenekelőtt a vajdasági magyar lét sajátos lenyomatát tárja elénk. Azokkal a publicisztikai elemzésekkel, politikai vonatkozású esszékkel és szociológiai tanulmányokkal ellentétben, amelyek a trianoni békediktátum óta eltelt közel száz év alatt kísérletet tettek a vajdaságiság ismérveinek feltérképezésére és megfogalmazására, akárcsak a jelenség tagadására is, a költő – ugyan...
Kovács Jolánka Rétesország meséi című könyve üde, mutatós és vagány, amilyennek egy frissen megjelent mesekönyvnek lennie kell. Hát még ha az a mesekönyv nem akárhová, hanem egyenesen Rétesországba kalauzol!
Ha valaki tudja a novelláról mindazt, amit a műfajról tudni érdemes, az Hózsa Éva tanárnő. Következőleg: miért is nem lepett meg, hogy a Forum, a Jó Pajtás, a Magyar Szó közös kiadványát, a Tigrislélek című novellaválogatását a tanárnő állította össze?
A kommunista korszak évtizedei mély sebeket ejtettek a közép- és kelet-európai társadalmakban. A vagyonelkobzás, az erőszakos kollektivizálás, az emberi méltóság sárba tiprása, a kirakatperek, a gyanúsnak vélt személyekkel való leszámolás, az egész társadalmat behálózó besúgórendszeren alapuló biztonsági szolgálatok, az élet minden területét átható, vallási fanatikusok módjára terjesztett eszme és az ideológiai alapon felállított álértékrendszer több nemzedéken keresztül mérgezte a volt szocialista országok lakosságát.
Állandó háborús fenyegetettségben élünk. A szakadatlan fegyverkezés, az újabb meg újabb konfliktusok kirobbanása és a tömegpusztító fegyverek hatékonyságának folyamatos növelése tudatában a disztópia mindinkább lehetségesnek tűnő jövőképként merül fel korunk emberében.