Kállai Göblös Nikoletta

Zentán születtem abban az időben, amikor Jugoszlávia harcban állt önmagával. Drága szülővárosomhoz olyannyira hű vagyok, hogy a mai napig itt élek, és most már maradok is. Az általános iskola elvégzése után a Zentai Gimnázium diákja lettem, ahol végig arról ábrándoztam, hogy tanár leszek. Hogy milyen? Hát, angol – gondoltam. A tudásommal nem volt gond, ám sehogy sem éreztem a magaménak, így röpke három féléves tévút után újraterveztem a dolgokat. Így kerültem az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Média Tanszékére, amelyet négy év után, 2016-ban, diplomás újságíróként hagytam el. És hogy miért lettem újságíró? Mert kíváncsi vagyok. Mindig és mindent tudni akarok, és semmiről sem akarok lemaradni. Egy eseményről készített tudósításban éppúgy benne van a szívem és a lelkem, mint egy riport érzelmes soraiban. Legfőbb célom, hogy írásaimban olyan embereket és történeteket mutassak be, akik és amelyek révén az olvasó inspirálódhat, erőt gyűjthet, és utat mutat neki. Számomra ez nem munka. Ez a hivatásom. Ez az én utam.